A transzformáció, az átalakulás nem a kellemesről szól. Aki belenéz ebbe a tükörbe, önmagával találkozik. Találkozik a szavak nélküli önmagával, aki a könnyeivel, gesztusaival, testének különböző fájdalmaival jelzi, hogy milyen fájdalmakra nem volt erő eddig ránézni. Találkozik azzal, aki oly sokszor elszenvedte a szeretet nevében elkövetett erőszakot és azzal is, aki hatékonyan megtanulta alkalmazni ezeket a stratégiákat. Elkerülhetetlenül megláthatja azt is, akinek pontos elképzelése van önmagáról a világról, a jóról, a rosszról és az abszolút igazságról, amit foggal-körömmel véd, aki annyira retteg a megsemmisüléstől, hogy képes lenne az egész világot elpusztítani. És talán, ha tovább nézi önmagát, észreveszi a rést a pajzson, ami teret nyit egy tágabb valóságba, az időtlenség dimenziójába, ahonnan a saját lelkéből és a világból eredő új impulzusokra is érzékennyé válik.
