A Föld napja alkalmából felmerült bennem, hogy mit is jelent ez a nap számomra?
Bénaságot és fásultságot éreztem. Unom, belefáradtam hallgatni, hogy meg kell menteni a Földet az emberiségtől, hogy én is felelős vagyok a környezet állapotáért. Semmi ünnepelni valót nem találok ebben. Egy részem, hallani sem akar róla, nem akarja érezni a lelkiismeretfurdalást és azon kapom magam, hogy gondolatban bűnbakot keresek.
Tudom, hogy holnap folytatom a megszokott városi, kényelmes életemet és a mindennapi sürgősségeimet a megélésért. Egy ideje zöldíteni kezdtem a háztartásunkat, és ránéztem a fogyasztói szokásaimra. Rettenetesen messze állok egy optimálisnak mondható életviteltől. Figyelve a zöld életmód trendjeit sokszor felmerült, hogy a környezetbarátság is válhat önbecsapássá, vagy vannak dolgok, helyzetek, amelyet nem engedhetnek meg. Bár a siker az egyéni és kis lépésekben rejlik, átlátom mennyire lassú mégis ez a folyamat a globális környezetrombolás gyorsaságával és léptékével szemben. Ha belegondolok, akkor feladnám, jelentéktelen vagyok én a mentőakcióhoz.
Nézem a város látképét, amelyet mélyen megvetek a mindennapokban. Figyelem a percek alatt esőbe forduló tájat és figyelem a dinamikát, ahogyan a színek, az árnyak, a formák hirtelen átalakulnak a felhők, a szél és a napsugarak találkozásában. Egy pillanatra az élet lüktetése megérinti bennem az életet. Érzékelésem kitágul, és más formában vagyok képes ránézni a világ azon szeletére, amelyet a szemeimmel befogok (lásd kép).
Részes vagyok. Testem minden sejtje függ a természet folyamataitól, és megfordítva, minden tevékenységem befolyásolja a természet folyamatait. Az egyén (individuum) bennem képtelen ezt a függést felfogni. Az egyén különválasztja magát mindentől és mindenkitől, hogy ráérezhessen önmaga határaira.
A modern társadalom az egyén kiteljesedésének kora. Az egyén tudatállapotában a másik lény, a világ csak önmaga nagyszerűségének fényezésére szükséges valami. Kell egy másik, akihez képest ÉN…kell egy világ, amiben ÉN…kell egy Föld nap, amikor ÉN…az egyén a kamasz tudatszinten létező modern ember. Én is ezen a tudatszinten élem a mindennapok nagyrészét, de néha ez az érzékelés kitágul és kapcsolódássá válik.
A természettel való újrakapcsolódás, az élettel való újrakapcsolódást jelenti számomra. Innen nézve értelmet nyer minden egyéni folyamat, ami az életet szolgálja. A kapcsolódás öröme ünnepélyessé varázsolja a pillanatot. Minden nap, amikor összejön.