2020 tavaszán mutatkozott meg egy megkerülhetetlen hívás arra, hogy kapcsolódjak a természettel és olyan formában foglalkozzak emberekkel, lelki fejlődéssel, amiben helyemen érzem magam minden adottságommal. Bár ezt most csak így utólag tudom megfogalmazni, mert akkoriban feszültséget, rengeteg megfelelést és teljesítménykényszert éreztem leginkább.
Abban az élethelyzetben találtam magam, amikor a régit még fenntartottam erőből és megszokásból, pedig éreztem, hogy vége, az újnak viszont jeleit sem láttam, csak a kilátástalanságot.
Óriási különbség volt a belső valóságom és a külső életkörülményeim között, amit folyamatos pörgéssel próbáltam magam elől is eltakarni. Bár felismertem, hogy identitásválságban vagyok, ez sem meg nem könnyítette, sem le nem rövidítette a folyamatokat. A fejlődés elkerülhetetlenné vált, és az életforma, amiben hittem, összedőlni látszott. A pandémia ideje inkubátorként szolgált erre az identitásválságra, amiben olyan jól el lehetett bújni a külvilág szeme elől.
Ökopszichológiát kezdtem el tanulni, illetve olyan módszereket, amelyek az intuíció általi érzékelésre alapoznak (extraszenzoriális képességek, mint a tisztánlátás, energiák érzékelése). Mindkét terület ingoványos. Az első a tudomány számára inkább ismeretlen, míg a második kifejezetten áltudománynak tekintett. Az elején rengeteg kétség és szorongás társult ahhoz, hogy hogyan vállaljam fel ezeket az érdeklődéseimet és képességeimet nyilvánosan, hiszen legtöbbször nevetség tárgyát képezi az, aki ilyesmire adja a fejét, vagy csökken a hitelessége. Persze, sok ellenpélda is van erre, nekem mégis ezek voltak a legnagyobb félelmeim, amivel meg akartam magam védeni a változástól. Nos, szerencsére azóta rengeteg megalapozott kutatást és mást is megismertem, illetve tapasztalom, hogy a normalitásban egyre jobban helye van azoknak a témáknak és tevékenységeknek, amelyekért 200 éve máglyán égettek volna meg, vagy 100 éve még a tudományos közösség kizárt volna a maga köréből.
Mindazokból az impulzusokból, amelyek 2020-ban értek, összeállt egy név, Realign to Nature. Az elején csak a név volt meg, ami ötvözte mindazt, aki addig voltam és akivé napról-napra váltam. Viszont a forma és a tartalom homályos volt, így kézzelfoghatóan nem tudtam beszélni róla, mivel magam sem értettem, hogy hova vezet és mi a Realign to Nature. A nagyon inspirált állapotokat vallották a kilátástalanság pillanatai, az eufóriát a szorongások. Nem nagyképűségből mondom, de kevés ember tudta, hogy miben vagyok és még kevesebben tudtak ehhez kézzelfogható támogatást adni. Egyszemélyes belső folyamat volt, ami külső és racionális szemmel nézve egy ok nélküli kínlódásnak tűnt sokak számára, néha önmagamnak is. Egy harmincas nő, akinek látszólag mindene megvan ahhoz, hogy mintaélete legyen a társadalmi minták szerint, de ez neki mégsem elég. Nagyon sokszor kérték számon rajtam közeli ismerősök, barátok is, hogy miért nem látják azokat a történéseket, amelyek „normálisak” a korosztályom körében. Sokszor válaszoltam, hogy minden rendben, minden a régi, amikor nem volt erőm magyarázkodni, vagy amikor nem tudtam szavakba foglalni az állapotokat.
Végül szerre megdőlt minden, amit addig az identitásom alapigazságaként magaménak véltem, és ami alapján életképet formáltam magamnak, hivatásról, párkapcsolati mintákról, isten- és világképről. Az elején nagyon ijesztő volt, mivel azt éltem meg, hogy kapaszkodók nélkül maradok és teljesen elment a maradék józan eszem is. Ebbe a világba nagyon kevesen tudtak velem úgy bejönni, hogy közben ne akarjanak megjavítani, tanácsot adni, csak szemtanúi legyenek egy születésnek, amit nem én, vagy mi irányítunk a gondolatainkkal és a véleményünkkel.
A legfájdalmasabb és leghosszabb folyamat az volt, amíg felismertem és kimondtam, hogy az akadémiai pálya számomra inkább halált jelent, mint egy kivirágzó életet. Ehhez a lassú halálba vezető krónikus betegségek első jelei is megjelentek fizikai szinten, szinte azonnal, hogy meghatározatlan időre elköteleztem magam egy stabil munkahelyen. Minden létező észérvem az ellen szólt, hogy kilépjek az ismeretlenbe. A változás azonban nem állt le, egy olyan növekedési folyamatban találtam magam, ami nem kérte az én beleegyezésemet, történt. Nyilván, kértem és kaptam is szakmai támogatást és tudatosítottam a lelki fejlődés stádiumát, amiben épp voltam, így egy idő után a változás felé tudtam fordulni a félelmeim ellenére és megtettem az első lépéseket a Realign to Nature nyilvánosságra hozásához.
Időközben több mint 30 emberrel sikerült együtt dolgozni akár természet-alapú önismereti foglalkozásban, akár intuitív úton felfedezni, hogy a belső természetét, a lelki adottságait hogyan tudja kamatoztatni a mindennapi életében. Dolgoztunk hivatásbéli kérdésekkel, párkapcsolati kihívásokkal, anya-gyermek lelki adottságokkal, szülőkkel való viszonnyal és lelki adottságok gyakorlatba ültetésével a vállalkozásban. Mindezek nagyon sok erőt és visszaigazolást adtak ahhoz, hogy további lépéseket tegyek, szabadjára engedjem a fantáziámat és olyan formákat találjak, amelyekben én magam is természetesen működök. Persze a természetjárás heti gyakorlattá vált számomra, és a legtöbb válasz a hogyan kérdéseimre az erdei sétáim során érkezett meg.
Végül 2023-ra beérett a döntés és megléptem a legirracionálisabb lépésemet. Felmondtam az egyetemen és teljes lényemmel igent mondtam arra, ami a Realign to Nature formájában kíván megnyilvánulni a belső világomból. Virágnyelven van ez mondva, de egyelőre ennyit értek én is belőle, de ez tökéletesen elég most. Szülés és születés élmény volt az elmúlt 3 év, ezt most már világosan látom. Nem nagy szavak ezek, hanem a megélt mélységek és magasságok tapasztalatai alapján engedem látni azt a valakit, akit ma magamnak érzékelek. Részleteiben is kezd megmutatkozni számomra a mód, ahogyan újonnan működök és az irány is, amit a Realign to Nature által képviselek és magaménak érzek.
Természetesen az életem egy teljesen más minőségét szokom, amiben nem szűntek meg a kihívások, inkább csak a fősodorba kerültek a dolgok. Így a nehezén túl, most sikerül bizakodva tekinteni a jövőbe, mert újra lettek kapaszkodók és formák, amelyekről bővebben az elkövetkezőkben írok.
Ha megérintett a történetem, akkor szívesen olvasom a te történetedet is kommentben vagy privát írásban.